Kelly Barnhill - A lány, aki holdfényt ivott

Ezt a könyvet még a megjelenése előtt kinéztem magamnak, de mégis csak akkor szereztem meg, mikor az én ajánlásomra, barátnőm megvásárolta. Igyekszem nem borító alapján választani, de ugye ez nem jön össze minden esetben, ahogyan most sem. Még csak a fülszöveget sem kellett elolvasnom ahhoz, hogy tudjam ez a könyv kell nekem. Úgy éreztem, hogy nekem lett kitalálva, mivel imádom a holdat, a fantasyt és a boszorkányokat is. Természetesen azért csak elolvastam, hogy miről is szólhat, de az csak még jobban megerősített benn, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Miután megérkezett hozzám rögtön neki is szerettem volna látni, de végül úgy döntöttem, hogy Karácsonyra tartogatom, mivel a szabadnapokon jobban elmélyülhetek benne és milyen jól tettem.

Rövid leírás:

„A csillagfényben természetesen varázserő lakozik. Ezt mindenki tudja. De a holdfény, az egészen más. A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.”
A Protektorátus lakói minden évben egy csecsemőt hagynak az erdőben, hogy feláldozzák az ott élő boszorkánynak. Ám Xan valójában jó boszorkány. Megmenti a kisbabákat, és az erdőn keresztül elviszi őket egy szerető családhoz, s hogy útközben ne éhezzenek, csillagfényt ad nekik táplálékul.
Az egyikükkel azonban csillagfény helyett holdfényt itat, ezzel pedig rendkívüli varázserővel ruházza fel a gyereket. Xan elhatározza, hogy magához veszi a kislányt, és a Luna nevet adja neki. Luna tizenharmadik születésnapjának közeledtével a lány varázsereje fokról fokra a felszínre tör, ami számos veszélyes és izgalmas következménnyel jár.
A történet már az elején magával ragadott, le sem tudtam tenni. Minden volt benne, amire számítottam, sőt még annál is több.
Nem hittem volna, hogy ennyire megérint, hiszen csak egy fantasy történetet vártam, de ennél sokkal többet kaptam. A szereplők leírása annyira pontos, hogy egyből a szemem előtt termettek és mint egy kis film peregtek előttem azok a bizonyos film kockák.
A sok érzelem és a fejlődésük és a rengeteg gondolat, fájdalom és öröm. Ez mind megtalálható ebben a csodás könyvben.
A kedvenc szereplőm természetesen Luna, aki ivott a holdfényből. A személyi átalakulása, ahogyan kezelte a dolgokat és ahogyan kis gyermekből felnőtté cseperedett, maga a csoda.
Szóval egy szó, mint száz, ha valaki csak egy fantasyt szeretne olvasni, akkor az nem az ő könyve, de aki szeretne egy kicsit többet, frappánsabbat és lenyűgözőbbet, annak ajánlom ezt a kötetet.

Olvassatok sokat!
Kleotisz